06-20/227-9685

Alapítvány

Hírek

Hírek

Advent, a készület ideje

A Karácsonyig vezető utat kijelölik az adventi vasárnapok, a gyertyagyújtás rítusa.

Molnár V. József néplélek-kutató azt mondja: fertelem, ami most körülöttünk történik. Szent Miklósból Mikulást, egyszerű reklámfigurát kreáltak a marketingesek. Elcsöndesedés helyett vásári komédiát rendeznek az adventből, s már szinte mindenki azt hiszi, meg lehet venni a szeretetet. Pedig Advent hónapja a Nyilas hónapja, a Fehér Ló hava. A készület, a lélek megtisztulásának ideje. Mert a természetben élő ember mindig tudta: az év rendjének ez a legfontosabb időszaka. A Karácsonyig vezető utat kijelölik az adventi vasárnapok, a gyertyagyújtás rítusa. Ehhez azonban el kell készíteni a koszorút. A szimbólumoknak és rítusoknak ezt a bonyolult rendjét már rég elfelejtették az emberek. De az adventi koszorú gyertyáinak fénye beszédessé tesz mindenkit. A beszélgetés segít rendet tenni a fejben, a lélekben, segít visszatalálni ahhoz az állapothoz, amelyben az emberek tudják a szerepüket. Mert a férfi dolga az életben a biztonság megteremtése, a nő dolga, hogy rend legyen a családban.

Molnár V. József szerint a szakralitástól megfosztott karácsony utáni utcakép pontosan mutatja, hová jutottunk: amilyen szemetes a város a kidobott, elszáradt fenyőfáktól, éppen annyira szemetes, zavarodott a lelkünk is. Advent tisztasága, a megélt és megértett készület segíthet, hogy visszataláljunk karácsony igazi rendjéhez.

Advent - András nappal visszavonhatatlanul véget ért a kisfarsang, és megkezdődött advent. Nem a vásárlás és habzsolás ideje, hanem a szakrális készület, az elcsöndesedés hetei. A régi ember gondolkodásában, szakrális gyakorlatában az esztendő adventtel kezdődött. Hat hetes volt az ádvent a régiségben. Advent adta elejét az egyházi évnek is. Ködösek a hajnalok, a rontást hozó sötét napok, de egyben a várakozás, a készület, a reménykedés időszaka ez. Szorongást hozó sötét napok ezek, egyre alacsonyabb pályán araszol kint a Nap, és egyre alacsonyabban araszol bennünk is, persze. És mivel az élő fény kevés, ezért szorong az ember. Száz és száz játék adta lehetőségét ismerte a régi ember, hogy az ember összeszedje magát és fölkészüljön a Nap születésére, Jézus által személyesült Karácsony titokzatos éjszakáján. Nos, ez az időszak, ami a Nyilas időszaka, ami a keleti állatövi rendszerben a lónak, a fehér lónak az időszaka. A hajdani falu népe a sötétség adta szorongást, szórtságot, a betegségnek ágyazó rosszat a karácsonyi készület rítusaival oldotta, zavarta el. Az ember testéből, lelkéből, s a rábízottak sokaságából is űzte a gonoszt, hiszen az ő dolga volt a Teremtő akarata okán, hogy a jószág az istállóban, ólban, a kert, a mező, az erdő, a vizek is épek maradjanak, rendezetten várják a gazdával együtt a csodát, a Nap téli fordulatát, Fény-Krisztus születését..." Éljük át mindannyian e gondolatok mentén - mai viszonyainkhoz igazítva - a várakozást, a reménykedést, hogy Napfordulókor újból örülhessünk. A fénynek, az új élet eljövetelének.

 

Az igazi Adventi Koszorú készítése

Az adventi koszorú készítése ma már elmaradhatatlan kelléke a karácsonyi készülődésnek. Eleink koszorúikat, advent első vasárnapján, családi körben készítették. A közös elfoglaltság lecsendesítette lelküket, felkészültek a misztérium várásra, ami karácsonykor, Jézus születésének csodájával teljesedik be. 

Az alapot fűzfavessző 8 ágból fonjuk, akkora koszorúra, amekkora az ölelésünk. Nem véletlenül ilyen nagy, mert ez az ölelés, Boldogasszony ölelése. Nagyon fontos, hogy szintén fűzfa vesszőből két átlót rakjunk, 4-4 ágat, középen egymáson átbújtatva, összefonva. A kereszt közepe népünknél az IGE, a teremtő kiáradó fényessége, szava. Így lesz a koszorúnk: kör és kereszt. A keresztágakat kicsikét ki kell hegyezni, így megáll a koszorú szélébe bökve. A fenyőágakat V alakban szurkáld a koszorúfonatba úgy, hogy a menet az óramutató járásával egyező legyen. 

A koszorún szabályos négyzet alakban, az égtájaknak megfelelően szorították a fűzfaágak közé a gyertyákat. Ezek egyszínűek voltak és régen kizárólag méhviaszgyertyát helyeztek ide, világoskék szalaggal átkötve. Világoskék az égbolt, Szűzanya köpenyének színe. A koszorú készítésénél az egész család együtt volt. Közben énekeltek, imádkoztak, elcsöndesült a lelkük. A körkereszt képe ISTEN pecsétje, ennek a szimbólumnak a megvalósítása rendezi lelkünket.

Már csak a közepe díszítése van vissza - ez Isten helye, itt lép be az életünkbe - ide csipkebogyó ágakat illik beszurkálni, piros bogyó díszével. A csipkebogyó Istenfa, piros színe a vér, az élet szimbóluma. 

Eleink a koszorú gyertyáit tájolták a négy fő égtáj irányába. Az sem volt mindegy, hogy a gyertyákat milyen sorrendben gyújtották meg: a rituális sorrend szerint a kelet-dél-nyugat-észak volt a megfelelő, hiszen maga a születés az esztendő északjának részén, a téli napforduló idején következik be. Minden vasárnap egyre több gyertyát gyújtottak meg. Advent első vasárnapján a Kelet felöli gyertyát ebéd után sötétedéskor gyújtották meg. Hétről-hétre egyre több gyertya ég és látjuk a szoba vagy konyha sarkait, ahol meggyújtják a gyertyákat. Lelkünkben egyre érezzük a Fény, Jézus születését. (A koszorú készítésének leírása Molnár V. József előadása alapján készült.)

 

Áldott adventi készülődést kívánunk mindenkinek!

 

(Forrás: Molnár V. József munkái alapján - KMCsSz regős hírmondója, December - Karácsony hava)

 

Vissza a Alapítvány híreihez

Renderelési idő: 0.046577930450439 másodperc.

IdőképElrejtés