Hírek
Augusztus 20. - Szent István királyunk napja
Ó, Szent István, dicsértessél
Ó, Szent István, dicsértessél,
menny és földön tiszteltessél!
De főképpen nálunk ma,
mint országunk oszlopa!
(R) Kérünk, mint apostolunkat,
és az első királyunkat:
Szent István, nézz mennyből le
a szép magyar népedre!
Még a gyenge gyermekségben,
kegyes vala a szentségben
örömére mindeneknek,
példájára népeknek. R)
Sok sánta vette járását,
sok vak vette meglátását,
némák kezdtek szólalni,
süketek es hallani. R)
Boldogságos Szűzanyánknak,
mint magyarok Asszonyának,
föláldoztad hazánkat,
szentelted koronánkat. R)
Azért is hálaadással,
ünnepélyes vigassággal,
mi együtt örvendezünk,
szívünkből emlékezünk! R)
Mi kik téged pártfogónknak
választottunk szószólónknak,
szólj Istennél érettünk,
légy mindenkor mellettünk! R)
(Erdélyi ének, Forrás: Kárpát-medencei népénekgyűjtemény, http://nepenekgyujtemeny.keesz.hu/o-szent-istvan-dicsertessel)
Kép: Magyar Szent Korona (forrás: nemzetijelkepek.hu)
Augusztus 20. - Szent István királyunk napja
István királyt 1083. augusztus 20-án Szent László király avatta szentté, amelynek történetét Hartvik püspök legendája őrizte meg számunkra. A szentté avatást István király halálának évfordulóján Nagyboldogasszony napján, az “Örökszűz Mária mennybevitelének az angyalok és az emberek előtt nevezetes napján”, augusztus 15-én kezdeményezték. “De hogy az Úr megmutassa, milyen irgalmas volt a szent király, míg halandó testében élt, aziránt akkor is, mikor már Krisztussal uralkodott, minden egyéb cselekedet fölötti tetszését nyilvánította; bár szent testét három napig teljes erőből próbálták felemelni, semmi módon sem lehetett helyéről kimozdítani. Ebben az időben ugyanis az elkövetett vétségek miatt a mondott László király és unokatestvére, Salamon között súlyos viszálykodás támadt, melynek folytán Salamont fogságba ejtve börtönben tartották. Mikor hát a test felemelésével hiába próbálkoztak, egy Karitas nevű, a bakonysomlyói Szent Üdvözítő egyház mellé zárt apáca, ki az akkori közvélemény szerint igen híres életű volt, égi kinyilatkoztatásban részesülvén értesítette a királyt, hogy hiába igyekeznek, a szent király földi maradványait nem vihetik át, míg Salamont a börtön rabságából ki nem eresztik, s szabadsággal meg nem ajándékozzák. Elővezették hát őt a börtönből, és megismételték a háromnapos böjtöt. Mikor harmadnapon a szent maradványok átviteléhez kezdtek, oly könnyedén emelték fel a koporsóra nehezedő hatalmas követ, mintha súlya se lett volna. Véget ért hát a harmadnapi vecsernye, s mindenki várva várta az isteni irgalom jótéteményeit a boldog férfi érdemeiért; Krisztus nyomban meglátogatta népét, és mennyei csodajelek árasztották el a szentegyház térségét, de minthogy sokaságuk azon az éjjelen minden számot meghaladt, itt csak azzal az evangéliumi mondással kívánunk előhozakodni, melyet a világ Üdvözítője küldött feleletül Jánosnak, aki követek útján tudakolta, vajon ő-e az, aki eljövendő: „Vakok látnak, sánták járnak, süketek hallanak, leprások megtisztulnak” (vö. Máté 11,5), a csonkák kiegészülnek, az inaszakadtak meggyógyulnak – mindebből mégis valamit; ha már mindent nem tudunk – tudtul adni törekszünk.
…
Hogy megvirradt Isten szentséges szülőanyja, Mária mennybevitele után az ötödik nap, összegyűlt a templomban a király a főemberekkel, a papság a főpapokkal; először gyászmisét mondtak, majd elmozdítva a padlóból kiemelkedő márványtáblát, végül is lementek a koporsóig, s annak felnyitásakor az édes illat oly hévsége árasztott el minden jelenlevőt, hogy azt hitték, az Úr paradicsomi gyönyöreinek közepébe ragadtattak. Maga a koporsó színültig volt kissé vöröslő, szinte olajjal kevert vízzel; benne mint olvasztott balzsamban nyugodtak a drága csontok; ezeket a legtisztább gyolcsba gyűjtötték, s a gyűrűt, mely a boldog férfi jobb kezére volt húzva, a folyadékban sokáig keresték. Mivel ezt nem találták, némelyek elkezdték a király parancsára a vizet ezüstüstökbe és -hordókba méregetni, hogy ha kiürítették a szarkofágot, bizonyosabban megtalálják a gyűrűt. De csodálatosképpen minél több folyadékot mertek ki, annál több áradt helyébe s töltötte meg a koporsót. Látva a csodát, a kimert vizet visszaöntötték a helyére, de a visszazúdítással sem telt meg jobban a koporsó. Akkor befedvén a sírt, dicséreteket s hálát zengtek az isteni kegyességnek, és a talált kinccsel Isten boldogságos szülőanyjának, az Örök Szűz Máriának oltárához visszatértek.”
Kép: Szent István szobra a pilisszántói Csillagösvényen (Fotó: Szőnyi József)
Mik voltak Szent István érdemei, amelyek miatt méltán emelkedett a szentek közé? Ezzel kapcsolatban sok téves információ kering a köztudatban. A félreértések egyik forrása például az, hogy egy népszerű zenei mű kitalált cselekményére hiteles történelmi forrásként kezdünk tekinteni.
Következzen néhány idézet és történelmi tény, amelyek reményeink szerint segítenek a félreértések tisztázásában.
“Közben megszületett a fejedelem (Géza - szerk.) Istentől megjövendölt fia, akit a próféta szerint ismert az Úr, még mielőtt a méhben megfogant volna, és akinek, mielőtt megszületett, első vértanúja nevét adta. … Akkor az István nevet kapta; hisszük, hogy Isten is ezt akarta, mert ami „István” a görög nyelvben, „korona” a latin beszédben.”
Szent István király legendája Hartvik püspöktől (1100 körül)
Érdekes, hogy a legenda szövege a Szent István pogány nevének tartott Vajk nevet nem említi.
Sokszor halljuk, hogy Szent István egyik legfőbb érdeme az volt, hogy a nyugati értékrendet és vallást választotta, és az országot nyugathoz zárkóztatta fel. Azonban a nagy, kelet-nyugati egyházszakadás 1054-ben következik be, ennek következtében alakul ki a római katolikus és az ortodox (keleti) keresztény egyház. A Római Anyaszentegyház 1054-ig egynek tételeződik, akkor is, ha a különbségek jelen vannak, tehát Szent István nem nézhetett szembe ezzel a dilemmával. Sőt a következő idézeteket olvasva egészen más kép rajzolódik ki. A Szent Koronával megkoronázott magyar király apostolkirály, apostoli rangban gyakorolja a királyi hatalmat, az uralkodói jogkör mellett főpapi jogkörrel is rendelkezik (püspökségek alapítása, püspökök kinevezése), a pápának itt csak megerősítési jogköre van, vagyis a pápa Magyarországon a magyar király javára lemond bizonyos jogkörökről. Erre az egész keresztény világban máshol nincs példa. Sajnos azonban nem ez él a köztudatban, hanem az István - Koppány konfliktus.
Szent István halála előtt, Nagyboldogasszony ünnepén, Szűz Mária mennybemenetelének napján, augusztus 15-én a Szent Korona felajánlásával az egész országot és a népet felajánlja Szűz Máriának. Ettől kezdve Szűz Mária Magyarország királynője, és ettől a tróntól nem lehet megfosztani.
“Én apostoli vagyok. Ő viszont méltán Krisztus apostola, ha Krisztus annyi népet térített meg általa. Ezért rendelkezésére bízzuk, miként őt az isteni kegyelem oktatja az egyházaknak és népeinek mindkét törvény alapján történő igazgatását.”
Meg nem nevezett pápa, Hartvik legenda
“Mert Krisztus emberi életének színhelyén, magában Jeruzsálem városában szerzeteskolostort alapított. … A világ fővárosában, Rómában szintén létrehozott egy minden eszközökben bővelkedő, tizenkét kanonokból álló területet, Szent István első vértanú tiszteletére. Mellette pedig kőfallal kerített be egy területet, rajta házakkal és szálláshelyekkel az apostolok fejedelme, Szent Péter küszöbéhez imádkozni jövő magyarok számára. Még magát a császárvárost, Konstantinápolyt sem fosztotta meg jótétemények ajándékától, és minden tartozékkal felszerelt, csodás mívű egyházzal ajándékozta meg. Méltán nyerte tehát birodalma határain belül az apostol nevet.”
Szent István király legendája Hartvik püspöktől (1100 körül)
“A keresztény világ összes uralkodói között egyedül a magyar király apostoli… amely különleges (egyedülálló) kiváltság Szent Istvánról minden utódjára átszáll és megszakítatlan sorban fennmarad…”
Marnavics Tomkó János (1580-1637), boszniai püspök, zágrábi kanonok
“Más országoknak királyok adattak, Magyarországnak Apostoli Király. Más országok, országok, Magyarország: Regnum Marianum: Maria Országa.”
Szabó István (1695-1753), nagyhatású jezsuita szónok
“Minden cselekedetét teljesen Istennek szentelte. Fogadalom és felajánlás útján szüntelen imáiban magát és királyságát az örök szűz Istenanya, Mária gyámsága alá helyezte, kinek tisztelete és dicsősége a magyarok között oly nevezetes, hogy nyelvükön még e szűz mennybemenetelének tulajdonnevének hozzátétele nélkül csak Úrnő (Királynő) napjának emlegetik.”
Szent István király legendája Hartvik püspöktől (1100 körül)
“11. CZIM
...
Tudnivaló pedig, hogy ámbátor a pápa, mint az egyház főpapja, mind a kétféle, úgymint világi és lelki hatalommal bír: mégis e mi országunkban, az idő szerint megüresedett egyházi javadalmak adományozása tekintetében semmi joghatóságot nem gyakorol, a megerősítés hatalmán kívül. És ez négy okból van így.
1. § Először az egyházak alapításánál fogva. Magyarország királyai ugyanis, mint az országban levő összes egyházak, püspökségek, apátságok, prépostságok egyedüli alapítói, az alapítás ténye következtében a kegyuraság, kinevezés, választás és javadalmak osztogatása jogának összes hatóságát megszerezték és maguknak tulajdonították. Ezen okból tudniillik a kegyuraság jogának alapján, ez országban mindenkor királyainkat illeti az egyházi javadalmak adományozása.
2. § Másodszor, a kereszténység fölvételének körülményeinél fogva. Mivel ugyanis a magyarok nem hittérítőknek vagy az apostoloknak, akik közül a legfőbbnek tisztét és képét itt a földön a pápa viseli, igehirdetésök következtében, hanem tulajdon királyuknak, tudniillik annak a Szent István királynak, akiről föntebb emlékeztem, munkálkodása által téríttettek a közönséges keresztény hitre. Ő volt mindenek között az első, aki ez országban püspökségeket, apátságokat, prépostságokat alapított, és mindezen egyházi alapításoknak főpapi tisztjeit és javadalmait, a pápa jóváhagyásával, azoknak a (mindazonáltal alkalmatos s jámborságban kitűnő és erényes) férfiaknak adományozta, akiknek akarta… (...)
3. § Ezért a királyi és apostoli címre is érdemesítette magát, mivel igehirdetésével, jóságos cselekedetek gyakorlásával és példaadásával az apostolok tisztét teljesítette a földön. Ugyanezért a pápa adományából, szentségének jeléül, hogy tudniillik királynak és apostolnak méltán legyen nevezhető: kettős keresztet kapott címerjelvény gyanánt. Ez időtől fogva a magyar nemzet a kettős keresztet bírja és viseli országa címerében. Mert a négy folyónak, úgymint a Duna, Tisza, Száva és Drávának jelvényeit Pannonia tartományától, melyet most a magyarok laknak és tartanak hatalmukban, vette magának.
4. § Harmadszor, a törvény időmúlás alapján: minthogy ugyanis Magyarország királyai, Szent István király uralkodásának ideje óta, ki az Úr testben lett megjelenésének egyezredik évében kenetett föl és koronáztatott szerencsésen a magyar nemzet királyává, egészen a mi korunkig, tehát már több mint ötszáz éven át, az egyházi javadalmak adományozásának mindenkor valóságos és békés gyakorlatában s birtokában voltak.
5. § Negyedszer, mivel a királyságnak az egyházi javadalmak adományozására vonatkozó ebbeli szabadsága, hajdan Zsigmond császár és magyar király idejében, országunknak többféle szabadságaival együtt, a constantiai egyetemes és híres neves zsinaton ... helyben hagyatott és eskü erejével megerősíttetett, amint a róla kiadott bullában világosan olvasható.”
Werbőczy István: Tripartitum - Hármaskönyv (1517)
(Készült Szántai Lajos: A Mindenséggel mérd magad! - Mitikus magyar történelem Nimródtól napjainkig című hangoskönyvének felhasználásával; 5. rész: Szent István kora - Kérünk, mint apostolunkat és az első királyunkat; 6. rész: A Szent Korona - Magyarország szent, angyali és apostoli koronája)
Renderelési idő: 0.04072904586792 másodperc.